Rolam

Bereczki Antalnak hívnak, 1956.december.19-én születtem egy Marosvásárhelyhez közeli kis faluban, negyedik gyerekként és második fiúként. Világra jövetelem nagy örömöt okozott a családnak. Fiú lévén édesapám abban reménykedett, hogy majd lesz, aki segítse a háztartásban, a gazdaságban, valamint a mezőn. Ez az öröm hat hónapos koromban szertefoszlott, kínszenvedéssé alakulva.

Erős fiú voltam, látszólag semmi jelét nem adtam annak, hogy bármi is történhetne velem. Egyik nap többet aludtam a kelleténél, a szüleim ennek örültek, mert nyugodtan végezhették munkájukat  a gazdaságban. Egy idő után kezdték sejteni, hogy ez a hosszas alvás nem normális. Édesanyám felköltött, lábra állított, de én elestem, mint egy rongydarab. Nem tudtam megállni a lábaimon. A szüleim riadtan vittek Régenbe, ahol az orvos megrázó diagnózist közölt velük: bénulás mindkét láb esetében. A későbbiekben kiderült, hogy cask egyik lábról van szó.

7 hónapos koromban be voltam utalva egy szebeni kórházba, ahol egészen 8 éves koromig tartózkodtam. E próbálkozási évek után “több ezer injekció” (3 penicilin naponta) és 2 műtét után a jó lábamat is elveszítettem.

Olyan évek következtek, amelyek nagyon nehezek voltak számomra, de azért megpróbáltam nem elhanyagolni a tanulást. Az első két osztályt szülőfalumban végeztem. A harmadikat Szebenben és la Gura Ocniţei-on, a negyediket Techirghiolban, valamint szülőfalumban.

15 éves koromban beutaltak a marosvásárhelyi Ortopédiára, ahol hat hónapot töltöttem, és ez idő alatt 13 műtéten estem át. Ezután hazavittek és a gipsszel együtt a derekamig 16 kg voltam. A túlélési esélyek minimálisak voltak.

Pár évvel később elmentem Jucu-ra, ahol folytattam az ötödik osztályt, a következőt Nedelea-n, a hetediket Câmpulung Muscel-n, a nyolcadikat pedig újra Jucu-n. Az első protéziseket Kolozsvárról szereztem be, ahol megtettem első lépéseimet, fájdalmas lépéseket, tele szenvedéssel. Isten segítségével és erős akaratomnak köszönhetően megtanultam megtenni pár lépést, amelyek szükségesek voltak a szakiskola folytatásához, amit Nagyváradon be is fejeztem.

A tanulmányok befejeztével visszatértem Marosvásárhelyre, ahol 13 évig dolgoztam. Időközben megnősültem és van egy 22 éves leányom.

Jelenleg egyre nehezebb az emeletről kimozdulnom, ami miatt nagyon sokszor kénytelen vagyok napokig a házban maradni. Egy olyan szerkezetre, műszerre van szükségem, ami segít ebben a kritikus problémában.

Egy emberséges és lelki felhívást szeretnék közölni: segítsenek pénzügyileg, hogy beszerezhessem az elektromos műszert (felemelő rendszer fogyatékos személyek számára), ami 5.000 EUR-ba kerül, amelyet a Flavia Grup-tól (Bukarest) tudnék megvásárolni (nézd >> Galerie Video).

Támogatási szerződést is ajánlhatok!

Elérhetőségeim: bereczkiantal@yahoo.com vagy 0770201639, 0723437095